Az Értől az Oceánig
Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.
S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.
Ady Endre
Jászberény folyócskája, a Zagyva, több érnél, és a Fekete-tenger sem óceán. Mégis illenek Tukacs Miklósra Ady sorai: ahogy a vizeket a nehézségi erő mozgatja ellenállhatatlanul, őt merészsége, akaratereje, belső léptékének nagysága – személyes gravitációja. „Jászgyerekként” járta végig a Dunát, a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. Kevesen vállalkoznak e hatalmas utazásra, és még kevesebbnek sikerül. Nemcsak 2800 kilométernyi evezéssel, rengeteg átemeléssel, zsilipezéssel, táborveréssel és egyéb nehézséggel jár ez, hanem láthatatlanokkal is: nagyon különböző kultúrákon, történelmi sebeket viselő országokon vezet keresztül a vízi út, és közben meg kell tenni egy lelki utat is. Miki kajakozásának különlegessége, hogy bármiféle külső segítség vagy túratárs nélkül, egyedül hajtotta végre, de nem magányosan, mert többféle nációból és embertípusból szerzett közben barátokat – magának, a kajakosoknak és hazánknak is.
Jász „gyerek”, 61 évesen? Igen! Nem számít, hány éves, nem mérhető korosztályának standardjával. Nem „normális” a szó szabványos értelmében: rendkívüli személyiség! Megőrizte a gyermek kíváncsiságát, nagyralátó fantáziáját, akadályokat nem ismerő szellemét, megvalósította álmait, míg a többség lemond róluk. Ezután már csak egy vérbeli sportember edzett szervezetére van szükség, és abban sincs hiba.
Miki egy Jászberényi munkáscsalád harmadik fiúgyerekeként cseperedett, a Zagyvától ötven méternyire. Kiskorától szereti a vizet, a vízpartot. „A kajakozást egy horganyzott mosóteknővel kezdtem, tetőléc volt az evező. Nyolcéves se voltam, mikor megkaptam életem első új cipőjét (addig a bátyáim cipőjét örököltem.) Büszkén kimentem benne a Zagyvához, megmutatni a haveroknak. Rúgtam vele egyet és beleszállt a folyóba. Napokig kerestem. A harmadik napon kijött édesapám: Ne keresd fiam, az már elindult a Fekete-tengerhez! Gyerekfejjel nem tudtam, mit keresne az én cipőm a tengernél, de később tanultam is róla. Talán akkor ébredt a vágy, hogy egyszer lemegyek és megkeresem. Több mint ötven év után indultam el, és bár Sulinánál elértem a tengert, a cipőmet nem találtam meg, mégis teljesült a vágyam. Sokkal többet találtam: barátokat! Önzetlenül segítettek mindenhol. Úgy érzem sokat tanultam az emberektől és most egészen másképpen látom a világot. Talán egy kicsivel jobb ember lettem. Az biztos, hogy megértőbb és önzetlenebb.
Miklós, miközben Jászberény ismert, sikeres vállalkozója lett, aki két mérnökfiút nevelt fel, végig hű maradt a vízhez. A Zagyván evez legtöbbet, de sokat járt Szolnokra, a versenypályára is, segíteni. Az edzők azzal biztatták az ifjabbakat, hogy csak a felét húzzátok le, mint Miki bácsi! Jelenleg a Grabo Plast Győr Kajak-Kenu Szövetség tiszteletbeli tagja. Ha csak teheti, evezni megy a Dunára, Tiszára, Tisza-tóra, Balatonra. Nagy túrájára öt évig készült futással, testedzéssel.
Terve nem kisebb volt, mint végigevezni Európának a Volga után második leghosszabb folyamát, a két forráspatak, a Breg és a Brigach összefolyásától, 2850 kilométeren át a Fekete-tengerig, tíz országot és négy fővárost, Bécset, Pozsonyt, Budapestet és Belgrádot érintve. Keskeny patakként kezdődik a Duna, Ulmtól hajózható, de nagy hajók csak Regensburgtól járják. Forgalmas vízi út, évente több mint százmillió tonnát szállítanak rajta, illetve utasszállító- és szállodahajókon sok-sok embert is.
Kajakos szemmel nézve irtózatos a táv. Akinek napról-napra gondoskodnia kell élelmiszer-bevásárlásról, táborhely-keresésről, időt kell szánnia a tábori teendőkre és hatósági ellenőrzésekre, büszke lehet, ha heteken keresztül megtesz napi ötven kilométert, beiktatva egy-egy pihenőnapot is. Ez legalább két hónap, plusz az előre nem látható időveszteségek. Nagyon büszke lehetne, aki ennyi idő alatt teljesítené. Miklóst azonban még keményebb fából faragták, ő napi száz kilométeres átlaggal hajtott, úgy, hogy közben maradt ideje megnézni városokat, nevezetességeket, cimborálni emberekkel. Több volt ez ultramaratonnál, a szívós kitartás diadala, Schirilla György futásaihoz, Szénási Imre távúszásaihoz mérhető.
Annyi engedményt tett magának, hogy nem egyben ment végig, hanem két részletben, 2018-ban és 2019-ben. Az első etap Győrtől a tengerig tartott (1810 km), a második Donaueschingentől Győrig (1040 km).
Az epikus kajakozást részleteiben leírni nem szándékom, azt megteszi készülő könyvében Tukacs Miklós. Elég rávillantani epizódokra, felidézve az extrém utazás hangulatát. Május 19-én indultam el, meséli, épp, amikor többnapos esőzés kezdődött. Egy nap alatt úgy megemelkedett a vízállás, hogy az egyik híd alatt alig fértem át, ki is parancsoltak a vízből a rendőrök. Azt mondták, hogy három napig nem mehetek tovább, ám másnap már újra eveztem, noha sok uszadékot sodort a víz. Miki tudta, hogy kemény feladatot vállalt, ám arra nem számított, hogy még NATO-hadgyakorlat is nehezíti útját. (Emlékszem a mi kenutúránkra: Passauba a város ünnepnapján érkeztünk, és a Bundeswehr fel-alá parádézó motorcsónakjai csaknem elsüllyesztettek a hullámverésükkel.) Miki sikeresen megoldotta a helyzetet: kivette kajakját a vízből, és a parton húzta a veszélyes szakasz mellett. Apró malőr, másutt: defektet kapott az akadályok parti megkerülésére használt kiskocsi gumikereke. Sebaj, Miki kitömte egy-két ruhadarabbal a gumit, és folytatta útját, minta mi se történt volna.
Sok ellenőrzést kaptam út közben, folytatja Miki, de nagyon rendesek voltak a hatóságok, habár nem egyszer néztek menekültnek. Az első két ellenőrzés után inkább már magam jelentkeztem a rendőröknél, így legalább nem csaptak nagy hullámokat a hajójukkal, amikor „üldözőbe” vettek. Háromszor is viharba keveredtem, Szerbiában a rossz idő miatt kénytelen voltam egy gallyba kapaszkodni hét órán keresztül, ám a legnehezebb pillanatok még előtte, Horvátországban történtek. Miután egy hajó túl közel jött hozzám, és felborított, volt egy kisebb holtpontom…
Minden országban nagyon barátságosak voltak velem, emlékezik hálásan Miklós. Hatalmas leckét kaptam, szeretetből, barátságból és tiszteletből. Külön kiemelnék két országot, Szerbia (Vajdaság) és Románia. Nagyon sokat tanultam az emberektől. Ezúton is megköszönöm mindenki önzetlen segítségét.
Bármennyire büszke teljesítményére Miklós, nem szeretné befejezni az átlagember szemében őrültnek tűnő vállalkozásokat: Van már tervem, ám egyelőre titkos. Ugyan húszévesnek érzem magam, az egészségi állapotomtól is függ, hogy mikor vágok bele az újabb kalandba!
Ha már versidézettel kezdtem, úgy is fejezem be.
Legyen előtted mindig út,
Fújjon hátad mögül a szél
Melegen süsse arcodat a Nap.
Az eső puhán áztassa földjeid
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten!
(angolból fordította Goltein Veronika)
Túraadatok
- I. Szakasz Dunaueshingen-Győr. 1050 km, 24 nap, 59 gát.
- Il. Szakasz 1800 km 43 nap, két vaskapu.
- Aquarius tengeri kajak.
Fotók: Tukacs Miklós
Kattints a képre a galéria megnyitásához!