Évtizedekkel ezelőtt, hegymászóként rászoktam, hogy ne legyen velem semmi felesleges, mert nemcsak megnehezíti sziklafalak leküzdését, hanem veszélyessé is teszi. A lehető legkönnyebb bivakcuccot (bivak: éjszakázás szabad ég alatt, minimalista felszereléssel) állítottuk össze. Későbbi, nagy alpesi bringatúrákon, például a 4000 kilométeres, 24 napos Budapest – Nizza – Budapesten és hasonlókon elég volt négy és fél kiló felszerelés. Fogkefe nyele félig levágva, szállodai mini fogpaszta és szappan, eldobható borotva, repülőgépen kapott pár köbcentis arcszesz, túranaplónak a térkép hátoldala, golyóstoll helyett csak a betétje. Persze nem volt két garnitúra öltözékem, a szállásokról nyirkos cuccban és cipőben léptem ki dideregve, a mozgás melegített be, és minden nap nagyot haladtam. Még a bringások közül is félnótásnak néztek néhányan…
Szeretek táborozni, de mint vérbeli „vadonzó” – új szavamat szeretném elterjeszteni a fordítási hibából eredő bozótműves helyett – nem kempingben, hanem kinn a természetben, magamra utalva. Hogy biztonságban legyek és szép élményt szerezzek, minden szükségeset magammal viszek, amennyire lehetséges, redukált súllyal. Erről lesz szó a továbbiakban.
Mostanában a vízi csavargás hangsúlyos, léghajóval (Gumotex Twist 2 kajak és Anfibio Nano RTC packraft) járok, mert otthon tarthatók, Újévtől Szilveszterig bármikor elővehetők, nem kell csónakházhoz alkalmazkodni, és kis súlyuk jóvoltából háton vihetők, akár közösségi közlekedéssel. 13 kilós kajakom eleve könnyebb egy merev típusnál (pl. Eco Kayak Voyager: 31 kg), és árban is kétharmada. Ám a kötelező, de amúgy is szükséges tartozékokkal (mentőmellény, lámpa, kikötőkötél, szivacs), túracuccal, tábori motyóval, ellátmánnyal, ruházattal 25 kilóra kúszik fel a hátizsák és a kézben vitt matrózzsák súlya. Két kilométeren ennyit simán elcipelek, de ha jóval hosszabb a gyaloglás, vagy hercehurcás terepen kell átvágni, akkor már előnyösebb az ugyan lassúbb, de pehelykönnyű, tartozékaival együtt két kiló alatti packraft, amely szinte pontosan ugyanannyiba került, mint kajakom. Minapi, szabadban éjszakázós túrám teljes felszerelése 13 kiló volt, benne hideg hajnalra való sok meleg holmival, kajával, teli kulaccsal és egy sörrel. Ezt bármilyen hosszú távon könnyedén elvinném.
Van túratársam, aki merev kajakjában kis pakkméretű és súlyú kempingasztalt és székeket visz magával. Én egyszerűen leülök partra vont hajómra, és ebéd után el is dőlhetek rajta, egy kicsit szunyókálni.
Ami a táborozást illeti, van egyszemélyes, két kiló alatti Crossroad Point 1 sátram, amely dupla falával jó hőszigetelő, és véd a széltől, mégis a ponyvás éjszakázást kedvelem. Egyrészt, mert még egy sátor is elzár a természettől, ha ki akarok nézni, hogy ki neszez mellettem, netán egy hódot figyelhetnék meg, a cipzár hangja elriasztja. Másrészt mi van, ha táborveréskor szakad az eső? Ott állok csurom vizesen, ha kint húzok fel száraz göncöt, az is megázik, és ha bebújok átöltözni, tócsa lesz alattam. A hűvös félévben egyszer-egyszer mégis a sátrat választom. Kell hozzá derékalj is? Nem! Alája csúsztatom Twisty két ülését, ott nem is csúszkálnak el egymástól, nagyon jól beválnak gumimatracként!
Mennyivel jobb egy ponyva, kifeszítem, beülök alája ruhát váltani, függőágyat felkötni, vagy, hogy arra se legyen szükség, a felfordított kajak, packraft lesz kényelmes légágyam. Rajta elnyúlva látom a csillagokat, Holdat és a felhőzetet. Ráadásul éjszakai pisilésre nem kell kimenni az esőbe, elintézhetem védőtetőm alól. Persze a ponyva nemcsak az éjszaka hangjait engedi be, hanem a szelet, hideget is, ezért kicsit több meleg öltözék kell. A szúnyogok természetesen beröppennek, szúnyoghálót nem viszek, csak füstölő spirált, és riasztó sprayt. Az ideinél szúnyogosabb években is bevált. Két ponyvám van, a kisebbik éppen befedi Twistyt, a nagyobbik alá két fő és két léghajó költözhet be.
Derékalj, függőágy tehát nem kell, csak egy felfújt mini párna és hálózsák. Két hálózsákom közül a melegebb is elég vékony, nyárias, télen mindkettőt magamra húzom. És mi az a verhetetlenül könnyű „textil hálózsák” a táblázatban? Emberzsáknak hívják, menedékházi éjszakázásra való, közösségi matracsoron, ágynemű nélkül, sok ember használta pokróc alatt. Aki finnyás, higiéniai okból használhat ilyen zsákot, de meleg nyári éjszakán, szabadban, önmagában, vagy bivakzsákkal együtt is megfelel. A bivakzsák esőtől nemigen véd meg, de harmattól, széltől igen. Hátránya, hogy bepárásodik belülről, lehet napközben szárítgatni, a hálózsákkal együtt.
Pipereholmim minimális: elektromos fogkefe keféje, szállodai apró fogpasztás tubus, szappan, eldobható borotva, transzatlanti légijáraton kapott, néhány cseppnyi kapacitású arcszeszes üveg (egy úr a pokolban is úr), néhány tablettányi gyógyszer, és sebellátásra papírzsebkendő (nem ragad be a sebbe, mint a géz), és rögzítésére elasztikus háló. Az egész elfér egy zsebben.
Nálam egyszerű ügy a főzőcskézés, hideg kaját eszem, csakis bögrében főzök, ritkán levest, szinte mindig teát. Hobókályha könnyebb lenne, de épp hűvös, esős időben, mikor legjobban esne egy forró ital, aligha tudnám lángra lobbantani a helyben talált ágacskákat. Mindig üzemkész titánfejű gázfőzőm sem túl súlyos, kicsiny 100 grammos palackkal, kihajtható fogójú bögrével együtt is csak 45 deka. Ritkán viszem magammal, általában beérem néhány korty hideg vízzel.
Apropó ivóvíz: ha egynapos evezésre indulok, például a Dunakanyar valamelyik településéről, gyakran jön velem elasztikus camelbak itatózsákom, meg tudom tölteni a vasútállomáson, vagy nyomós kútból. Ám, ha minden gramm számít, csak kulacsot viszek, vízszűrővel, súlya a hozzá tartozó elasztikus kis tartállyal együtt mindössze egy deci víz súlyának felel meg, de percek alatt állítok elő egy liternyit.
Tűzgyújtás: nem vagyok indián, aki egyhetes eső után is tud tüzet csiholni. Tüzet rakni mindig légy képes, ha nem is főzőcskézésre vagy hangulati elemként kell: ha vízbe esel, akár borulás, vagy parti ügyetlenkedés miatt, hogyan száríthatnád meg másképp magadat és ruházatodat? Tudom, hogy nyírfakérget kéne gyűjteni gyújtósnak, vagy késsel vékony szálakra hasogatni faágat, ehelyett viszek némi újságpapírt, és gázöngyújtót, illetve benzinnel töltött „örökgyufát”. Ez sem lesz az a plusz teher, amely alatt összerogy a teve…
Súlyadatok: úgy értsétek az alábbi táblázatokat, hogy nem mindegyik tételt kell mindig elvinnem. Mi a tanulságuk? Ne csak a hajó súlyát nézd, hanem mindazt számítsd hozzá, amit kötelező, szükséges, tanácsos magaddal vinni, hogy pozitív élmény, ne rémálom legyen túrádból. Igaz, hogy csak 13 kiló egy Gumotex Twist 2, de mire hátadra kapod, már 18. A pillekönnyű egykilós Anfibio Nano RTC is megközelíti a hatot. És hozzájön még a kaja, a ruházat, és néhány „nélkülözhetetlen” holmi.
Legfontosabb poggyászom komfort-igénytelenségem. Szívesebben viselek el némi kényelmetlenséget táborozáskor, mintsem saját teherhordóm legyek. Sokszorosan érvényesül ez, ha van a túrában néhány átemelés is, zsilipeknél, szigetközi zúgóknál, árvédelmi gátaknál. Aki gyakran vállal kihívásokkal teli túrát, szárazföldi betétekkel, és nem autóval oldja meg a logisztikát, előbb-utóbb valószínűleg meggyőződéses grammhuszár lesz, mint én és sokan mások. Evezésbe add bele erődet, ne gürcölésbe!
Felszerelési tárgyaim súlya grammban
Packraft és tartozékai
Kajak és tartozékai
Tábori felszerelés
