A Vízjáró Magazinban publikált „Szigetköz? Naná!” cikkem után felhívta figyelmemet egy hozzászóló, hogy a Szigetköz teljes területén tilos vadkempingezni, sátorozni pedig kizárólag horgászati céllal lehet. Szerinte az 1996 évi LIII. környezetvédelmi törvény mondja ki nevesítve a tiltást. Nem tudtam róla, meglepett, ezért beleástam magam a témába, de jelenleg hatályos törvényben nem találtam sem a Szigetköz, sem a vadkemping szavakat. Viszont a természetvédelmi terület online térképén felismertem, hogy kifogásolt táborozásunk kívül esett rajta, tehát legális volt!
Tiszta forrásból
Rákérdeztem hozzáértő természetvédő ismerősömnél, ő nem tud konkrét tiltásról, de tapasztalta, hogy nagy az általános tudatlanság és homály. Mivel tiszta forrásból szerettem volna helyes információkat közreadni, az illetékes Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz (FHNP) fordultam, amelynek hatóköre a Szigetköz is. Válaszoló szakembere közölte: noha konkrétan, nevesítve, nem tiltja jogszabály a vadkempingezést, attól még nem legális.
Továbbá a teljes Szigetköz védett terület, szabályai csak közvetve ugyan, de eleve nem teszik megengedetté a táborozást. "Fokozottan védett" területre, a jogszabály erejénél fogva tilos külön engedély nélkül belépni és ott tartózkodni. A természetvédelmi törvény a védett területeken közösségi- és sportesemények tartását hatóság, az FHNP engedélyéhez köti. Lehet vitatkozni, hogy egy-két fő sátorverése ide tartozik-e, de mondjuk, egy kisebb csoport már vitán felül igen, és ha valaki ellen eljárást kezdeményeznek, akkor valószínűleg büntetés lesz a vége.
Ezen kívül tábort verni csak az adott terület – magánszemély, gazdálkodó illetve állami szervezet – tulajdonosának hozzájárulásával jogszerű (általánosságban is). Aligha valószínű, hogy vadkempingezők előre kikérnék hozzájárulását. A táborozásukkal óhatatlanul együtt járó tűzrakás, szemetelés és ürítés hátrányosan érinti a terület tulajdonosát és használóját, de legfőképpen a természetet.
Végső soron de jure nem tilos vadkempingezni, viszont megvalósulása szinte biztosan jogszabálysértő. Nem életszerű, hogy a terület eredeti állapotában marad a táborozás után. És ezek még csak az elfogadható viselkedés keretein belül felmerülő kérdések, de vannak egyebek is: zajongás, bulizás, orvhorgászat, és amire nem szoktak gondolni: baleset vagy rosszullét esetén komolyan problémás lehet a mentés. Eddig támaszkodtam az FHNP állásfoglalására, de mivel megszakadt párbeszédünk, senki ne hivatkozzon rájuk, illetve cikkemre.
Biztos vagyok, hogy valamennyi felelősen gondolkodó természet- és vízjáró be akarja tartani a kodifikált és hallgatólagos szabályokat, de hogy intelligensen, értelmesen, helyesen értelmezhesse, alkalmazhassa, első lépésként szükség van meglehetősen diffúz fogalmak tisztázására.
Szigetköz
Először is, mi is az a Szigetköz? Tájegységként a Győri-medence része, a Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és a Mosoni-Duna között. Sok településen kívül, hozzá tartozik Győr és Mosonmagyaróvár jelentős darabja. Cikkemben csupán az ágrendszert, a természetvédelmi területet értem Szigetközként.
Kemping, vadkemping
Vannak hivatalos kempingek a Szigetközben, a természet megóvásának legjobb módja, ha táborozni szeretők közül minél többen veszik igénybe ezeket. Legtöbbünknek nincs is megfelelő jártassága, felszerelése, kedve, hogy odakinn, a vadonban akarjon éjszakázni.
Másoknak, egy kisebbségnek viszont van, ők a vadkempingezők. Ám hiányzik a vadkemping definíciója. Általában sátorozás, ha helye hivatalosan nem minősül kempingnek, és rendszerint távol esik a civilizációtól, lakott területektől.
Szerintem különbséget kell tenni, a táborozás időtartama szerint. Ha egy horgászcsapat berendezkedik a vízparton egy hétre, az már vadtáborozás, akkor is nyoma marad – kitaposott ösvény, sátor alatt elsárgult fű –, ha a végén elviszik szemetüket. Egész más a helyzet, a besorolás, ha egyetlen éjszakáról, egy személyről, párról, vagy néhány főről van szó.
Említek egy példát. Az erős turisztikai nyomásnak kitett Magas Tátrai Nemzeti Park mind lengyel, mind szlovák oldala szigorúan szabályozott és ellenőrzött terület. Csak napkeltétől napszálltáig járható, kinn aludni tilos, hogy ne zavarják a vadon élő állatokat. Mégis olvastam, hogy különbséget tesznek a szemlátomást tervezett, előkészített, netán többéjszakás bivak, illetve a jelzett ösvény mellett derékalján lekuporodva éjszakázó turista között. Ha ott emberségesen alkalmaznak szabályokat, így lehet hazánk természetvédelmi területein, nemzeti parkjaiban is.
Erre utal az FHNP válaszában néhány nem kifejezetten megengedő, de másféle értelmezésnek is ajtórést nyitó kitétel. A következőkben jobban kifejtem.
Vadonzás, bivakolás
Magamat „vadonzóként” határozom meg, szeretek vadonban lenni, abba belesimulni, nulla vagy minimális lábnyomot hagyni. Nemcsak nappal érdekel a természet, hanem éjszaka is, anélkül csonka lenne róla a képem!
Úgy értelmezem a szabályokat, hogy ahová legálisan beléphetek, beevezhetek, ott nemcsak áthaladhatok, megállás nélkül, hanem szabad megpihennem is, partra szállni, enni valamit, akár délelőtt, délután, akár éjszaka. Szabálysértés lenne egy fa derekának dőlve leülni, vagy akár a déli melegben elnyúlva szunyókálni egy kicsit? És ha nappal szunyókálni megengedett, a sötétség óráiban aludni már nem? Fura, nehezen ellenőrizhető lenne…
Éjszakára nem tábort verek, hanem partra vont „léghajómon” (felfújható kajak, illetve packraft) alszom, csak bivakzsákot húzok hálózsákomra, hogy ne lepje be harmat, vagy ponyvát feszítek fölé. Kisebb területen nyomom le a füvet, mint egy lefekvő szarvas, nem főzőcskézek (előre gyártott szendvics a kajám), nem rakok tüzet, tehát úgy alszom, mint egy vadon élő állat. Éjszakázásom a sziklafal párkányán kuporgó hegymászó bivakolásához hasonlít. Nézetem szerint nem minősíthető táborozásnak, vadkempingezésnek. E kérdésben vélhetően számít a természetjáró és a természetőr egyéni megítélése.
Hol aludjunk?
Kempingben alkalmazkodni kell az illendő napirendhez és a többiekhez. Én például nemigen tudok, mert nem gyereknyafogást és popzenét szeretnék hallani, hanem szellő susogását a lombozatban, hód rágcsálását, baglyok huhogását, vadak jövés-menését. Teljes csendben vagyok, de kettesben is csak halkan beszélgetünk. Életritmusom sem közönséges, sötétedéskor aludni térek, és az első hajnali derengésben indulok tovább; este engem zavarnának a többiek, reggel én őket. Egy vadonzó a vadonba való!
Szenvedélyes vadkempingezőknek tanácsolom, hogy helyezzék el magukat a természetazonosság nullától százig tartó képzeletbeli skáláján, és ha kilencven fölötti eredményt kapnak, akkor a pro és kontra szempontokat mérlegelve fontolják meg a táborozásnak aligha mondható éjszakai pihenésüket. Ha gyengébb pontszám jött ki, nem valók vadonba…
Egy vérből valók vagyunk
Tudom, hogy természetbe besimulni igyekvő stílusommal is zavarhatok állatokat. Érezhetik szagomat, nagy ívben elkerülnek, megváltoztatva szokott éjszakai vonulási útvonalukat, például itatóhelyre. Hód cimbora elállhat tegnap megkezdett fatörzsének farigcsálásától, róka koma orrát megcsapja magasba felakasztott kajás zsákom illata, körülöttem ólálkodik, elmulasztva területének becserkelését.
Ám mivel természeti lénynek tekintem magamat, én is érvényesíthetek szerény jogokat. Ha vadak bejárhatnak házak közé, én is kijárhatok az ő otthonukba. Kipling Dzsungel könyve után gondolatban odaszólok az erdőlakóknak: Egy vérből valók vagyunk, ti meg én!
Vis maior
Előfordulhat kényszerű éjszakázás is a vadonban. A szigetközi ágrendszerben egy túra tovább tarthat a szándékoltnál, vagy erős szél támadt fel a Tisza-tavon, és a kajakos, kenus, nagyon helyesen, nem mer átvágni hullámzó, nagy vízfelületen. Előfordulhat, hogy egyszerűen elfárad valaki, pihenésre szorul, és rásötétedik. Ha az így bajba került vízi turista magával vitte a mindig indokolt meleg ruházatot, felszerelést, simán kihúzhatja a sötétség óráit. Sem szabály, sem természetőr nem kényszerítheti, hogy éjszakai evezést vállaljon. És, ha netán vadkempinget tervezett, ki tudná rábizonyítani, hogy nem szükséghelyzetben volt?
Tárgyalásmód
Hogyan fogadjuk, ha belénk botlik egy természetvédelmi őr? Néhány barátságos szó, a személyének és hivatalának kijáró tisztelet eleve jól indítja a beszélgetést. Rá lehet mutatni, hogy egyetlen törvény, szabályzat sem adhat támpontot mindenféle élethelyzetre. Mi most nem táborozunk, csak megálltunk, ahol ránk sötétedett, pirkadatkor nyomtalanul eltűnünk. Kétlem, hogy ilyen érvelés után bárki is mereven ragaszkodna azonnali elűzésemhez, vagy megbírságolásomhoz.
Persze a lényeg a természetvédelem írott és íratlan szabályainak maximális betartása, a Szigetköz, a Tisza-tó és egyéb természeti értékeink terhelésének csökkentése. Mindenkit arra buzdítok, hogy kétséges esetben hagyatkozzon intellektusára és természetbarát lelkiismeretére!