Élénk eszmecsere alakult ki nemrég, hogy helyes-e mentőmellény nélkül kajakozni, kenuzni. Pipis Bernát, Richard. J. Varga komoly, értékes, megalapozott szaktudása ütközött saját, megkérdőjelezhető tapasztalataimmal, érveket bemutatva mindenkire rábízom, hogy mikor, hol, melyik álláspontot képviseli. A felelősség a tiétek, cikkemre ne hivatkozzatok!
Onnan indult ki az egész purparlé, hogy egy túrabeszámolóm fotóin mentőmellény nélküli emberek kajakoztak, jó időjárásban, tükörsima Dunán, akárcsak én magam is, és ezt hozzászólásában szomorúnak találta Bernát Pipis. Belinkelte Liptai Claudia mentőmellény-nagykövet „egy életem egy mellényem” posztját: ő szájtátva értetlenkedik a mentőmellény viseléssel szemben Magyarországon kialakult ellenálláson. Hozzászólt Varga Ricsi is, aki hazaevezett Skandináviából és ár ellen végigkajakozta a Dunát, a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig, tehát tudja, miről beszél.
Átérzem felelősségemet: mint sokat vízitúrázó és publikáló sportemberét, követhetik példámat mások, esetleg emiatt veszélybe kerülhetnek. Ejtek néhány szót hozzáállásomról a biztonsághoz. Közlekedni sajnos mindig veszélyes, akár gyalog, futva, hegyet mászva, biciklizve, evezve, autózva, vonaton, siklóernyővel, utasszállító gépen repülve. Ezt tudomásul kell venni, egyéni mérlegelés kérdése, hogy mekkora kockázatot tart elfogadhatónak valaki, a várható előnyökért, mint világlátás, élményszerzés, vagy egyszerűen az aktív életvitel. Autós újságíróként mindig a biztonsági öv, a gyermekülés, és legfőképp a defenzív vezetési stílus, propagálója és példamutatója voltam. Sohasem bringázok sisak nélkül, elöl-hátul, éjjel-nappal ki vagyok világítva. Hegymászóként (Magas Tátra, Alpok) is mindig betartottam minden óvórendszabályt.
Általánosságban elég közönyös vagyok veszélyek iránt. Nem feszítem nagyon a húrt, csak átlagos rizikót vállalok. Mégis úgy vélem, azért élek még, mert ezerszer volt több szerencsém, mint eszem…
Megmagyarázom, miért evezek többnyire mentőmellény nélkül.
Kontra
Nem szerencsében vakon bízó fatalista vagyok, hanem pozitív és negatív érveket józanul elemző mérnök-sportember. Mi a veszély? Hogy vízben elmerülve, gyenge úszóként megfulladok. Ha hideg a víz (szezonom Újévtől Szilveszterig tart), szívleállás előbb végezhet velem. Ezért viselek az alacsonyabb hőmérsékletű félévben, aláöltözetként (rövid ujjú, szárú) neoprén szörfoverallt. De, ha van is rajtam mentőmellény, nem túlzottan bízom benne, mert például a Dunán messze lehet a part, és nem is mindenütt lehet kiszállni, nádas, dzsungel, rakpart függőleges fala miatt. Megmenekülésem fő esélyét nem úszkálásban, hanem gyors visszakapaszkodásban látom hajómba, mielőtt átázna ruházatom, és hősokkot kapnék. Ezt akadályozná a mellkasomat megvastagító mentőmellény, el is akadhatna… Kizárólag felül végig nyitott, tehát nem korlátozott méretű beülő nyílású felfújható kajakkal és packrfttel („léghajó”) járok, mindkettő maga egy mentőplatform, kipróbáltam, hogy mentőmellény nélkül biztosabb a leírt önmentési módszerem! Persze egy átlagos kajakkal, hajóval más a helyzet.
Különbséget teszek kajakom és „zsebhajóm” között is. A kajaknak három légkamrája van, akkor is úszóképes, irányítható marad, ha sérül, leereszt az egyik. A packraft egy légkamrájú, ha nyomását veszti, nem marad felszínen. Ezért, míg Twistyben nem viselek mentőmellényt, Nanában mindig!
Autó biztonsági övéről, kerékpáros bukósisakról nehezen lehet elmondani, hogy önmagában veszélyforrás lehet, de a mentőmellényről igen. Vadvízi túravezető erősítette meg információmat, hogy vannak helyzetek, amikor épp ez okozhat vízbefúlást. Például alámosott sziklaüregbe sodorja az áramlás a raftból kiesett embert. Lefelé úszva menekülhetne, de a mentőmellény nem engedi. Vagy beakadhat a mellény víz alatti faágba, egyébbe. Duzzasztófokozat vízesése alatt visszafelé forgó vízhenger alakul ki, amelyből kijutni csak víz alatt úszva esélyes, de ehhez le kéne győzni a mellény felhajtóerejét. Érvek a mellényviselés ellen? Nem feltétlenül: bizonyos túrákon legyen a mellény mellzsebében egy pillanat alatt elővehető, borotvaéles mentőkés, amellyel, kellő lélekjelenlétet es előzetes elpróbálást feltételezve, elnyisszantható a mellény hevedere, így már könnyű ledobni.
Van még, az előzőkhöz képest nevetségesen komolytalan szempont, talán sokak ellenkezése oka a mellényviselés ellen. Napimádóként én is szeretek sütkérezni, egyenletesen lebarnulni… Nem mindenki rajong a nedves cucc hűtőhatásáért, dörzsöléséért sem. Valamennyire érthető, hogy biztonságosnak ítélt körülmények között csak ott tartják a hajóban, előírásos felszerelési tárgyként.
Befejezve „kontra” filippikámat, bohóckodásnak tartom mellényt viselni sekély vízen, mint a dunai szigetek ágai, vagy az Ipoly, alacsony vízállásnál. Nem egyszer húztam zsinóron kajakot, bokáig érő vízben. Persze gyerekekre ilyen helyen is kellhet mellény, hirtelen mélyülő medergödrök miatt, de mondjon bárki, amit akar, én fel nem venném…
Pró
Készségesen ismertetem a mellényviselés pártolóinak érveit, mert megfelelnek a vízen járók nagy többségének – egy-egy kivétel, mint az enyém, csak erősíti a szabályt! Követésük életet menthet! Akinek nincsenek megalapozott ellenérvei, alkalmazza ezeket mindig, mindenütt!
Ahogy Malacka mondja Micimackónak: “Megfigyelted Micimackó, hogy addig a pillanatig, míg baj nem lett, nem volt baj!?” Az autós sem a fának rohanás előtti tizedmásodpercben csatolja be biztonsági övét, a bringás sem a levegőben repülve veszi fel sisakját. Ezek állandóan készen állnak megvédeni használójuk életét. A mellény akkor kell, ha baj van, de akkor már késő utána kapkodni. Sokszor nem is lehetséges. Képzeljük el, hogyan szedhetné elő felborult kajakja tároló rekeszéből mentőmellényét, egy eleve megijedt ember, és hogyan ölthetné fel, vízben kapálódzva. Ezt még előzetes gyakorlással sem lehet idejében végrehajtani. Nemcsak hideg vízben lehet rosszul valaki, nagy melegben is megszédülhet, szívszélhűdést kaphat. Nemcsak evezés közben érhet baleset vagy rosszullét, akár ki- vagy beszálláskor is, ha megcsúszol, bevered a fejed, elájulsz, vízbe esel, belefulladhatsz akár térdig érő vízbe. Sorolhatnám… Ilyenkor keveset ér, ha van nálad, a hajóban mellény. Főleg, ha többnyire egyedül járod a vizet.
Elég, ha ezerből csak egyszer történik meg a baj, akár amikor úgy gondolod, elő sem fordulhat. Ráadásul ne csak magunkra gondoljunk, önző módon. Bajba jutott túratárs vagy idegen személy mentésekor első szempont, hogy magam legyek biztonságban, ne súlyosbítsam a bajt. Akár nyílt vízen kell segíteni, akár vadvízbe beugrani tehetetlenül sodródó bajtársért, legyen biztosítva úszóképességem! A vizet sose szabad lebecsülni, még ha látszólag könnyű is a terep, okozhat meglepetéseket. E szavak nagyon tapasztalt túrázók, túravezetők hiteles, megalapozott véleményét foglalják össze.
Milyen legyen a mellény?
Az átlagos mentőmellényekről nem szólok, sokféle szabású, kivitelű van: egyszerű, zsebes, tessék utánanézni a piacon.
A hajót és cuccot háton cipelő léghajósnak minél kisebb súlyú és pakkméretű típus előnyös. Ezért használok felfújható, illetve felfújódó Tribord típust. Automatikusan fújná fel CO2 patronja, ha víz éri, de kidobtam belőle érzékelőjét, mert a leghülyébb pillanatban is elsütheti a patront, akár a levegő páratartalmát higroszkóposan magába szíva. Felfújható szájjal is, erre hagyatkozom. Van még kisebbre összehajtható mellény is, most ilyen beszerzését fontolgatom, hogy túratársamat is fel tudjam szerelni.
Intelligens döntés kérdése
Mindenkitől elvárható, hogy vízi sportjában (is) a bevált, ésszerű szabályokat kövesse, felelősséget vállalva magáért, társaiért, különösképpen gyerekekért és négylábú kedvencekért (nekik is kapni mentőmellényt), mérlegelje, hogy milyen típusú mentőmellény és kiegészítő biztonsági felszerelés (mentőkés) felel meg neki. Ha nem ismeri ki magát a választékban, forduljon szaküzlethez, ahol nagy tudású, tapasztalt eladók igazítják el. Sok rutinos róka hordja kivétel nélkül mindig a mentőmellényt, példájukat követve nagymértékben fokozható a biztonság, de tudomásul kell venni, hogy vannak esetek, amikor erősebbek a mentőmellény kézügyben tartásának, de aktuálisan nem viselésének szempontjai – nemcsak napozási, kényelmi, hanem biztonsági szempontból is. Mint az élet valamennyi területén, itt is sok múlik a józan megfontoláson, merev szabálykövetés helyett intelligens mérlegelésen. Sokan vélik úgy, hogy remélhetőleg sosem lesz kötelező egyetlen egyéni védőeszköz állandó viselése, felnőtt, döntésképes embernek.
Elképesztően változatos a vizek világa. Lehet szélcsendben kajakozni a szinte állóvíz Ráckevei Dunán, egy komoly vadvízen, vagy a hirtelen feltámadt bóra hullámain az Adrián. Hasonlóan széles skálán mozog a vízjárók felkészültsége, ügyessége, ereje, tapasztalata, felszerelésük színvonala. Nincs, nem is lehetséges minden szituációra megszívlelendő tanácsot adó szabály.
Kívánom mindenkinek, hogy sohase szoruljanak rá mentőmellényre, de ha mégis, akkor legyen rajtuk! Aztán jó szerencsét!
Kivonat az 57/2011. (XI. 22.) NFM rendelet a vízi közlekedés rendjéről szabályzatból:
1. Csónak az alábbi alapfelszereléssel közlekedhet:
a) mentőmellény - a csónakban tartózkodó 16. életévüket be nem töltött személyek és úszni nem tudó felnőttek együttes számának megfelelően, de legalább 1 db,
Az 1. pontban foglalt rendelkezéseket a kajak, kenu, kilbót, szkiff, dubló, triplett, továbbá a 2,5 m-nél kisebb testhosszúságú csónak esetében az alábbi eltéréssel kell alkalmazni:
a) mentőmellény - a csónakban tartózkodó személyek számának megfelelően, teljesítmény szint: legalább 100, illetve 150 az EN 395 (ISO 12402-4), illetve EN 396 (ISO 12402-3) szabványoknak megfelelően.